Kedves Naplóm!

Pár éve kezembe került fiatalkorom naplója. Különös volt ( néha elképesztő)mai szemmel olvasnom az akkori történéseket és gondolataimat. Első rácsodálkozásom után jött az ihlet, hogy jó lenne ezt  átírni egy mai formára. Nem a naplómat fogjátok itt viszont látni, de itt-ott visszaköszönhetnek momentumok, akkori meglátások a gimis  életemből. Szóval ez a története annak, hogy ilyen stílusú írást is olvashattok most tőlem. Egy naplóregény-sorozatnak tervezem amit változó rendszerességgel fogok közölni. Inkább fiatalokat  szólít meg, de lehet elővarázsol majd az idősebb korosztályból is bizonyos emlékeket, érzéseket.

1 fejezet. A bál

Már több hónapja, hogy együtt vannak, de még nem volt alkalma arra, hogy büszkén mellette vonulva kimehessen vele szórakozni. Meg akarta mutatni a való világban is, hogy összetartoznak. A közösségi felületekre sietett feltenni a képeit. Nemcsak szerette őt, de büszke is volt arra, hogy az övé. Tudta mennyien örülnének a helyében. Nem értette mi tartja össze azokat a párokat akik ezzel nem ugyanígy vannak. Ott van például a Bori. Ő mindig maga akar szórakozni menni, hiába van ott neki a Peti, aki egyébként teljesen vállalható. Sőt! Volt idő, hogy boldog lett volna, ha őt válassza párjául. Bori képes volt még olyanra is, hogy őt használja alibinek az éjszakai szórakozásaihoz. Visszataszítónak tartotta ezt, és haragudott amiért rá hárította az egészet. Különösen mert nem tudott hazudni. Attól retteget Peti rákérdez hogy volt a csajos esten ami végeredményben nem is volt csajos, mert mindenki ott volt csak Peti nem. Hetekig neheztelt barátnőjére, hogy ilyen helyzetbe hozta.

 – Mi minden pillanatot együtt szeretnénk tölteni! Na jó, nem kell azért minden pillanatot egymásba fonódva lenni, de azért, ha szereti az ember a másikat akkor keresi az alkalmat, hogy minnél többet a szerelmével lehessen. Vagy nincs igazam kedves Naplóm? – tette fel a kérdést mintha igazi létező baráttal beszélgetne. Kis korától naplót vezetett. Sosem merte igazán kiönteni a szívét senkinek ezért is írt naplót. Oda le mert írni mindent, ott nem szégyelte, ha gyűlöletet érzett egy helyzet vagy valaki iránt. Egyedül attól félt meg ne találja valaki a naplóját. Az szörnyű lett volna, a legszörnyűbb ami történhet. De elrejtette. Senki nem tudott az ajtófélfa mögötti résről. 

60 centiméteres öreg falakra kerülő új ajtómelléket az asztalosnak sikerült hibásan elkészíteni amit egy takaróléccel próbált orvosolni. Ezt mozdította ő el és rejtette be mögé a naplóját. Vezethettte volna elektronikusan is. De egyik osztalytársának egyszer onnan került ki az iskolai csoportba az írása. Szörnyű lehetett. Mindenki azon röhögött és villám sebességgel terjedt szét a városban. Mire észrevette és eltüntette addigra már csomóan lementették. Úgyhogy inkább ír. Különben is szeret kézzel írni, mintha megkönnyebülne tőle. Minden alkalommal mikor papírra veti az aznapi történéseket utánna jobban érzi magát. Néha csúnya szavakat is leír akkor mikor nagyon dühös. Meg úgy az érzéseit és Zalánt. Nemsokára jön a gimibál. Oda is együtt mennek. Már megvette a ruhát is. Mekkorát fog majd Zali nézni! Egyszerű fekete kisestélyi, de nem túl rövid és a dekoltázs sem túl mély. A képzeletnek is hagy bőven valamit. Sok lány azt hiszi az a szexi, ha ki van mindene aztán meg csodálkoznak, hogy a fiúk nem veszik őket komolyan. Múltkor Hanna is napokig sírt mikor kiderült a Lórinak csak arra kellett. De mit csodálkozott rajta, hisz pont úgy öltözött és úgy is viselkedett. Nem csoda, hogy nem vette őt komolyan Lóri ezek után. A haját majd simán leengedi, esetleg oldalt kitűzi.

– Egy fotót kaphatok esetleg a ruciról amiben a bálba megyünk ? – olvasta el az üzenetet Zalitól. Egész héten ezért könyörög.

– Nem, nem Zali, majd élőben holnap a bálon – ígérte meg neki.

(Folytatás feltéve:2023.11 18)

– Szerinted okés lesz, hogy Petiékkel ülünk egy asztalnál ? – kérdezte. 

– Persze üljünk –  válaszolta, de azért nem volt egészen biztos benne. Már félt Bori viselkedése miatt, meghát bírta is Petit. Nem szerette látni, ha valakivel alattomosan bánnak. 

2013. nov. 25 

 Kedves Naplóm! 

 Pár óra múlva itt van értem Zali! Egész jól festek, kár, hogy nem látsz engem. Ma egy szuper este vár ránk. Legalábbis remélem. Holnap mindent leírok. Direkt ideírom a holnapi bekezdést amire már én is kiváncsian várok. Kihagyok két oldal helyet. 

2013. nov. 26 

.

.

.

.

A bál tematikája milliárdos üzletemberek szórakozására épült. A díszlet Las Vegast jelenítette meg. Zalán a fekete öltönyében szívdöglesztően festett. A bejáraton belépve a dekoráció részeként a folyosót két tükörsor díszítette. Belenézve elöntötte önmaguk látványától az öröm. Szépek voltak. Kimondottan, mintha egy amerikai gimisekről szóló film szereplői lettek volna. Boldog volt. Zalán egész este figyelmes volt vele. Pont annyira, hogy ne legyen gáz. Azért jó, ha nem akar a másik túlságosan megfelelni, erre azért már rájött. Taszították azok a fiúk akik mindenben a kedvét keresték. Nem tudta megmondani miért, de valahogy azt olyan soknak érezte. Nem tudott volna beleszeretni olyanba aki túl törleszkedő. Balázsékat rajtakapták még a bejáratban egy laposüveggel. Az el lett kobozva tőlük, de Nándi így is behozta a kólát ami rummal volt feljavítva. A dj egész este  jó zenét csinált. Jól szórakoztak. Zali kikérte kedvenc számukat Lana del Rey- től a Young and Beautifult. Imádott vele táncolni. Nem szoringatta, mint némelyik pofátlan idióta régen. Egyszer egy discóban tökön kellett térdelnie egy hibbantat. Azóta nem is táncolt  teljesen idegenekkel. Van aki berúg vagy belövi magát és nem tudja mit csinál vagy simán csak lökött. Úgy érezte mindenki őket nézi és főleg a lányok. Kinek nem kellene Zalán? Menő, de mégis olyan, mint a filmekből valami régi vágású úriember. Ezen a gondolaton felnevetett magában, mert tudta Zalán nem szeretné ezt hallani. A fiú lassan megforgatta őt majd magához húzta és megcsókolta. A furcsa vibrálás megint elindult testében, a lába picit meg is rogyott. De tudta Zalán olyan erős, hogy akár rá is nehezkedhet az egész súlyával,  illetve képes hazáig vinni őt a karjaiban. Fura mód nem szégyelte magát pedig felügyeletnek ott volt a tanári kar egy része is. 

–  Mondtam már, hogy milyen szép vagy? Pont ilyen ruhában képzeltelek el! – mondta a fülébe Zalán. 

 – És én mondtam már, hogy marhajó ez az illat?! Erre nem is emlékszem! 

– Nem is emlékezhetsz, mert ma használom először. Direkt mára tartogattam neked! – mosolygott rá a fiú.

 – Én meg a ruhát, azt akartam itt lásd rajtam először. Azért nem küldtem képet sem. 

– Alig vártam. Az asztalnál a hangulat kezdett a tetőfokára hágni. Nándi hozta a formáját nagy hangon nyomta az alpári vicceit. A társaság nyerített. Bartosné pedig egyre gyanakvóbb szemekkel vizslatta őket. Aztán egyszeriben előkapta az alkoholszondát és elkezdett feléjük közelíteni. Mindenkiben megfagyott a vér. Peti ugrott fel gyorsan és szaladt eléje. 

– Tanárnő ez a kedvenc számom felkérhetem egy táncra? A nő megtorpant, habozott egy pillanatig, de végül elmosolyodott és elment táncolni. A szondát végig fogta a kezében. Az asztaltól árgus szemekkel figyeltek a többiek, aztán mindenki eltűnt, főként a rumos kólát iszogató társaság.  Péter olyan jól elszórakoztatta a tanárnőt, hogy az teljesen megfeledkezett az alkohol szondáztatásról.

Míg Peti a tanárnőt táncoltatatta Bori melléjük ült. 

 –Ti hová mentek, ha vége a bálnak  kérdezte. 

– Nem is gondolkoztam rajta – válaszolta miközben kérdőn nézett Zalira. 

 – Hát elmehetünk még valahova, ha túl hamar lenne vége a bálnak. Múlt évben tizenegykor már lefújták a tanárok. 

– Disco van az Underban. Valami fellépő is van. Megnézhetnénk! – javasolta Bori. 

– Rajtam ne múljon. Egyeztessünk a többiekkel, ha másnak is van kedve menjünk. Közben az előtérből hatalmas csattanás hallatszott. Úgy megijedtek, hogy mind felugrottak. Nándinak sikerült beleesni a tükörfalsorba. Královicsné rêmülten szaladgált körülötte attól való félelmében, hogy megvágta magát. Szerencsére semmi ilyen nem történt csak a tükör látta kárát a figyelmetlenségnek vagy a rumos kólának. – Francba –  porolgatta magáról mérgesen Nándi a tûkörszilánkokat. – Hogy mondja fiam? – kérdezte szemüvege felett pislogva Královicsné. 

– Maga be van rúgva? Vagy mi ütött magába? Mekkora a bajt is csinálhatott volna! – sopánkodott. – Nyugodjon meg tanárnő nincs semmi bajom. A tükröt majd kifizetem. 

– Ajánlom is, mert úgy kölcsönöztük a Lendvay szülőktől. Velük kell majd ezt megbeszélnie – emelte fel mutatóujját a tanárnő. – Haver mi a szart csináltál?- veregette meg Peti a vállát. – Beszédültem kicsit! – nevetett. – Hallod! Ne igyal tesó többet! Gyere menjünk táncolni inkább, jön a kedvenced a Parno Graszt. Muszáj mozognia kicsit! – gondolta magában. Nem is védekezett Nándi a javaslattól. A mukinak fia számra igazán jót szórakoztak. Éjfél környékén Bartosné bejelentette, hogy vége a mulatságnak. Nem tiltakoztak, mert meg volt a terv, átmennek a Underba.  
Folytatás feltéve 2023.12.1

A disco viszonylag tele volt. Nándi még a bálból ráírt a pultos lányra, hogy foglaljon nekik egy nagy asztalt. Ahogy beértek máris vette az irányt a pulthoz. – Muszáj fiúk egy kis hangulat. Kinek mit hozhatok? Mindenki kért valamit. Egyedül Zalán hagyta ki, mert autóval volt. Meg úgy egyébként sem ivott sokat máskor sem. Ő ezt kimondottan értékelte főként, hogy a családi környezetében látott szenvedni embereket alkoholtól. Zali hagyta őt külön a lányokkal is szórakozni, de amikor kellett mindig ott volt. Egy részeg srác ült mellé épp mikor Zali elment neki üdítőért. Próbált láthatatlanra játszani, de elég nyomulós vol a srác. Bori mellé is bevágódott a boxba valaki. Kiderült a részeg kevésbé részeg társa. – Na csajok ti mit ültök itt? Gyertek táncolni! – mondja a részegebb olyan alkoholfelhőt árasztva magából, hogy szinte megszédült tőle. 

– A barátomat várom, mindjárt itt lesz! – válaszolta. – Nem kell ám hazudni! – vigyorog. 

– Nem hazudok, mindjárt itt lesz, le lehet lépni – mondta most már ingerlékenyebben. – De te azért jössz ugye?- kérdezte Boritól a mellette ülő tetovált figura. Bori nem kérette magát és elment táncolni. Azariahtól a Priort játszák éppen. Nem is ismerte ezt a számot, múltkor futott bele tiszta véletlen. Nem gondolta, hogy van ilyen jó lassú száma. – Tessék hölgyem a narancslé! – teszi egy vicces pukedlival elé Zalán a poharat. – Nem akarunk erre táncolni? – bökte oldalba. 

– Mehetünk – állt fel örömmel. – Bori hova lett? – kérdezi a Zalánnal együtt érkező Peti. 

– Elment táncolni – intett bizonytalanul a táncparkett irányába. – Csak ne legyen gond- súgta Zalánnak Peti elborult arcát látva. – Miért? – kérdi a fiú miközben a parkett felé tekingél. 

– Ne már, mi baja ennek a csajnak? – képed el amikor tudatosítja, hogy Bori egy idegennel táncol. – Nem volt időm leállítani! – sajnálkozik. – Egyszeriben fogta magát és elment vele. 

– Nem is mondta, hogy a barátjával van? – Nem. Nem értem hogy gondolkozik, mi baja.  Remélem nem lesz zűr! – tartotta szemmel  Petit aki a boxuk mellett állva figyelte a barátnőjét ahogy mással táncol. Aztán  megindult. Megkocogtatta a vállát Bori táncpartnerének akinek a keze már Bori derekánál lejjebb járt. – Mi van? – kérdezte az Peti felé fordulva. – Lekérném haver a barátnőmet! – mondta Peti. – De most velem táncol!- vonta meg a vállát az ismeretlen.

 – Azt látom, de velem van itt úgyhogy légy oly szíves állj odébb. Bori közben zavartan, idegesen tapog, úgy tűnik nem egészen érti a helyzetet. Zalán a jelenetet figyeli messziről. – Fú, ezt a Borit de lefogom cseszni csak ússzuk meg gond nélkül ezt most. A következő pillanatban minden olyan gyorsan történt. A kórházban próbálták kirakni aztán az eseményeket.

 2013.november 26. 

Kedves Naplóm! Megigértem, hogy utolag leírom a tegnapi napot. De még most is sírok. Bár ne mentünk volna sehova. Nehezen vettem rá magam az írásra. Minden olyan szépen alakult egészen addig míg el nem mentünk az Underba, minek is mentünk?! Nagyon haragszom Borira. Hiába sír most már megállás nélkül. Gondolkozott volna mielőtt bajt kevert. Mindig ezt csinálja, kiművel valamit utánna meg belebetgszik. De mégsem tanul belőle. Ennél rosszabbat talán már nem tud tenni, mint ez a mostani. Szóval úgy kezdődött, hogy míg a fiúk elmentek italokért addig leült hozzánk két részeg. Táncolni kért fel az egyik, de elküldtem. Bori meg nem, ő elment táncolni a kitetovált brutális kinézetű fiúval. Éreztem, hogy baj lesz, de nem volt időm leállítani. És most ez van. A fiúk kórházban. Kiszakad a szívem a helyéből. A szép eltervezett esténk mivé változott. Azariah Prior számát játszották. Bori most ezen ordít a legjobban, mert úgy érzi neki szól a szöveg. De orditson is hónapokig, megérdemli. Mikor visszajöttek a fiúk én elmentem Zalival táncolni, Peti lefagyott mikor rájött, hogy Bori elment mással táncolni. Egy darabig állt ott nézte a tetovált figuraval táncoló Borit aztán nekiindult. Zalival azt láttuk, hogy mekocogtatta a fiú vállát, aki szólt valamit és visszafordult Borihoz. Még egyszer megveregette a vállát Peti és már megvolt a baj. Annyit  láttunk, hogy Peti behúz neki egyet, az elterült a földön, de rögtön jött egy csomó tetovált rosszarcú és rávetették magukat. Zali persze nem hagyta odarohant, jött Nándi is. De nagyon csúnyán végezték. Még leírni is rossz. Petit úgy altatják mesterségesen míg visszahúzódik az agyi ödéma, Zalinak  bordatörése van és csúnyán bedagadt az arca, Nándinak varrni kellett a fejét. Szegény Zali, annyira sajnálom őt. Olyan szép este volt. A Peti csak rendbejön, imádkozom érte. Még kihallgatásra is mennünk kell. Itthon is most úgy néznek mintha Zali tehetne bármiről, pedig csak meg akarta védeni Petit. Bori a bűnös. Mire volt jó elmenni egy tiszta idegennel táncolni mikor a barátjával jött. Mit várt, hogy jó móka lesz? Nem értem. Nagyon dühös vagyok rá, és még sirat nekem. Le tudnám ordítani a fejét. Remélem ebből most tanul, csak ne legyen senkinek semmi baja. A biztonsági őröknek sikerült valamennyire rendet tenni. De a mentőt is ki kellett hívni Peti miatt. Remegett mindenem. Így még sosem féltem. Segítettem volna, de nem lehetett. Azóta is bőgök. Holnap Zali már jöhet haza. Nem gondoltam, hogy ezt fogom ide írni mikor üresen hagytam a helyet a dátumnál. A szépeket el sem meséltem. Majd, ha megnyugszom kicsit akkor leírom azt is. Most megiszom azt a nyugtató hatású teát amit Anya főzött. 

Folytatás közölve 2013.12.12

2.Fejezet.      Ne nézzetek így rám !

2013. november 27

Zalit hazaengedték. Nem edzhet hosszú ideig. Mély levegőt nem tud venni, mert akkor szúrja őt, de látszólag jól viseli. Viszont Petiért aggódunk. Még mindig nem ébresztették fel, mert a duzzanat az agyában nem húzódott vissza. Nándi büszkên viseli a varratait, de rá nem jellemző módon hallgat a történtekről és Borival nem áll szóba. Már kezdem Borit sajnálni, de ha eszembe jut mennyi ilyen szarsága van akkor elfeledem a sajnálatot mert még abban sem vagyok biztos, hogy felfogta a történések lényegét. Anyáéknak el kellett részletesen mesélnem a történteket. Azt mondja, hogy beszélni fog Borival vagy az anyjával, ha kissé rendbejönnek a dolgok. Azért mert szerinte Bori viselkedése veszélyes, idáig is mondta ezt, de mostmár be is bizonyosodott. Hiába kérlelem, hogy ne tegye, mert azt fogják hinni én vagyok a dolgok mögött, nem hallgat rám. Azt mondja évektől jóban van Marcsival, Bori anyjával, tudnia kell, hogy gondok vannak a lányával. (Mintha ez most nem lenne egyértelmű.) Már legutóbb is beszélnie kellett volna vele akkor mikor az osztálytalálkozója után beültek egy bárba és meglátta Borit részegen, ráadásul idegen pasasok között. Emlékszem teljesen kiborulva jött haza. 

– Nem hiszem el, hogy Marcsiék tudnak arról, hogy az alig tizenhat éves lányuk részegeskedik és idegen pasasokkal éjjelezik! Az a ruha is ami rajta volt, mindene kint volt. Nem csoda, hogy rajzottak körülötte a perverz palik.Hallgathattam tőle az ilyeneket és efféléket.  Hónapokig nem engedett ki éjjel ez miatt, de végül nem szólt Bori anyjának, mert arra jutott mindig a hírvivőt lövik le. Mert mikor az Evelyn anyjának szólt egy ismerőse, hogy a lányát folyamatosan sörözni látják meglett a balhé, de nem Evelynnek hanem az ismerősnek. Pont jókor hallotta Anya ezt a történetet, végül nem is beszélt Bori anyjával. De most már nagyon sajnálja. Azt mondta ő nem bánná, ha gond esetén szólna neki valaki. Én örültem, hogy akkor nem kavart. De most fog! Hiába könyörgök. Azt mondja ez nem rólam szól hanem a helyzetről és arról, hogy ne legyen még nagyobb baj a mostaninál is. Mert egy ismerőse is mondta, hogy a múltkor is látták Borit italozni a város szélén lévő bárban. Ezért ne lakj kisvárosban, mindenki ismer mindenkit, és tudni is vél mindent! Kérdezgetett arról is Peti hogy viseli ezeket a dolgokat. Láthatja, kár kérdezni! De nem szóltam semmit. Ötre megyek Zalánnékhoz. Azon törtem a fejem mit vihetnék neki ami megvidámítaná, de talán Peti felébredése lenne az egyetlen olyan dolog ami igazán jókedvre deríthetné. Azért megállok az üzletben, veszek neki valami olyat amit szeret. Megyek, mert közben Bori már 2x csörgetett a telefonon.  Agyamra megy!

– Kérlek Karolin, vedd fel, légyszíves! – fohászkodik a vonal túlsó végén. Arcára fekete csíkokat festett a szeméről leázott smink, de még így is látszik  porcelánbabaszerű szépsége.

folyt.hamarosan