Dörömbölnek az elmémen: - Írj!

2022.05.02

Mintha utánam nyúlnának letűnt életek és azt kiáltanák: - Írd, írd le mit éltem meg, hogy megmaradjon az öröklétnek letűnt sorsom, leélt életem.
Nem tudom még mi lesz belőle, de ez "kéreckedett" papírra ;) ! Hamarosan jövök a folytatással.

"Veron nene meghintázta a nehéz öntöttvas vasalót a levegőben, hogy felizzon a beletett parázs.Sziszegett, pattogott a légáramlatokon betörő levegő hatására, majd ontani kezdte magából a hőt.

- Most már jó lesz!- gondolta és nekifogott az ablak elé húzott nehéz tölgyfa asztalon vasalni. A távolból mennydörgés hangjai szűrődtek be a vályogház kis ablakán. Nyári zivatar szaga ütötte meg az orrát. Mélyet szippantott belőle. - Akkor is ilyen illat volt a levegőben! Csak akkor már eső után volt.

- Elhittem neki, hogy visszajön, úgy bíztam benne! Minek ment , nem kellett volna! Eltelt 20 év azóta. Aki túlélte már hazajött. Most megint kezdik! Sorozzák a férfiakat! - csapta oda dühödten a vasalót.A távoli mennydörgés már egészen közelivé vált. A hambitra balsejtelmű sötétkék fátylat terített a szél. - Durr! - jött a hang a kert végi nádasból. Riadt madarak serege röppent el a két ház között.- Csattogj csak! Elvetted őt! - vetett lángot benne a harag. Dühödt körkörös mozdulatokkal igyekezett simára vasalni az alsószoknyáját.- Bumm! - óriási dörrenés, az ablak szárnya csörömpölve csapódott a falnak."