Régi karácsony
2021.12.08
Régebbi íráskám egy emléktöredékből gyerekkoromból, de engedjétek meg, hogy ezzel kívánjak szépséges ünnepet és élő kapcsolatot mindenkivel akit valaha elveszítettetek.
A ház lassan kezdett kihűlni. Az öregmami még kikotorta a maradék parazsat a hamustálcába.
-Nem maradhat itt parázs, jobb, ha teljesen kioltjuk- magyarázta tettének okát.
Még felvette vastag bekecsét és már indulásra készen álltunk. Vetettem még egy ellenőrző pillantás az ajtóból vissza a házra. Meglepően ridegnek, elhagyatottnak tűnt. Míg vártam,hogy Dédnagyanyám útra készen álljon addig nem tűnt fel ez a hidegség csak kintről az ajtóból visszapillantva tapasztaltam .
Akkor még nem tudtam, hogy egy ház a benne lakótól barátságos és hívogató. Sok évvel később kellett erre rájönnöm mikor ott maradt a kis házikó lakója nélkül. Akkor ott még csak bepillantást nyertem az érzésbe. December volt. Ropogós hideg. Talpunk alatt nyikorgott a hó, a kilehelt levegő párás ködbe burkolt bennünket .
A buszmegálló nem volt messze, de az utazás annál hosszabb és körülményesebb volt. A 15 kilométerre lévő uticélunk több óra és többszörös átszállás után volt elérhető a közlekedésnek köszönhetően.
Először busszal majd vonattal utaztunk, aztán megint vonattal, minden utazó alkalmatosságnak időben, pontosan kellett érkeznie, hogy elérje a következőt. Dédnagyanyám nem szokott ezen a módon utazni, én pedig gyerekként először utaztam úgy, hogy én feleltem a csatlakozó vonatunk megtalálásáért és a hazaérkezésért. Gyereklelkem akkor ezt így érezte.
A 80 éves apró bekecses, kis görnyedt hátú öregmami és a 10 éves dédunoka izgalmas utazása.
Minden karácsonyt és az utánna következő téli időszakot nálunk töltötte Dédnagyanyánk.
Nélküle nem lett volna karácsony a karácsony.
Apró kis púpos termete mint egy kis kandalló úgy ontotta a meleget, vidámságot magából a környezetére, azaz ránk.
Buszunk időben érkezett. Én felpattantam rá, Dédi felkapaszkodott. Vetettünk még egy pillantást a ház udvarára a busz ablakán keresztül, bízva benne, hogy minden úgy mutatkozik az udvaron ahogy kell. Úgy éreztem a vonat késve érkezett.
Ez a gondolat nagyon nyugtalanná tett.
Azon töprengtem hogyan fogunk majd futni a másik vonat után hogy elérjük és ne maradjunk magunkra vonat nélkül a hideg téli estében.
Az állomáson már bent állt a vonat.
Dédnagyanyámat kabátjánál húzva próbáltam segíteni a gyorsabb haladásban. Lehúztam a beérkező vonatunkról majd kabátjánál fogva felhúztam a ránk váró vonatra.
Ő csak nevetett és apró léptekkel futott mellettem.
Hazaérve nevetve vettük észre, hogy a bekecs négy gombjából kettő hiányzik, mert azok segítségével próbáltam fel és lejuttatni őt a vonatról. Mit számított?Hazaértünk jöhetett a karácsony !
Ma már nincs kis házikó, nincs téli utazás, bekecs 2 gombbal, nem vagyok már gyerek sem és nincs apró, görnyedt testbe bújt szeretet sugárzó Dédöreganyám .
De van a szeretete ami örök és általa velem van karácsonykor és mindenkor.
Áldott, szeretetben eltöltött ünnepeket kívánok nektek.
Ha van valaki akivel nem tudsz térben és időben együtt lenni akkor tudd a kapcsolat él, bárhol is van ezen a világon vagy akár a más világon .
Az egymás iránt érzett szeretetnek nincs akadálya.
