Törött szárnyú pillangó

Az Aposztróf Kiadó idei Szó-kincs antológiájába  beválogatott novellám a lélek bugyraiban kutakodik  egy kicsit. Titkon arra a kérdésre kerestem benne a választ, hogy miért kerül össze két ember, illetve miért nem. Elárulom, hogy a választ nem találjátok meg benne, de az oda vezető utat lehethogy. A könyv megvásárolható a kiadó honlapján illetve a Libriben.

" Néztem őt. Hosszan. Szemem úgy pihent meg rajta, mint az őszi napfény az elmúlás színeiben fürdő faleveleken. A szerelem keveredett bennem a féltéssel. Első perctől éreztem van ebben a nőben valami ami fájdalomért kiált. És tudtam sosem lehet enyém, ha teljesen megmutatom az igazi arcomat. Ó, pedig hogy szerettem volna, ha azt látja rögtön aki én vagyok. Ha azt látja én meg tudom gyógyítani a sebet amit tán születésétől hordoz magán, hogy én jó tudok lenni hozzá. Jobb, mint amilyen ő magával szemben. Elhalmoznám értő gondoskodással, vigyáznám lépteit, figyelném gondol -e magára. Ad -e táplálékot testének, lelkének. De tudtam nem tehetem, nem vethetem le az álarcom, mert az neki nem lenne elég érdekes. Nem lenne bennem semmi ami rezonál arra az igényre ami sugárzik belőle. Az igényre, hogy bántsák, hogy érezhesse nem elég jó. Ismertem ilyen nőket. Általában jóval a szintjük alatt választottak, hogy érezhessék elég jók. Ha esetleg a intelektusukban azonos szintű partnerre találtak akkor azok tele voltak agresszív, bántó energiákkal. Tudtam róla milyen első perctől, de mégis akartam őt. Így felvettem azt az álarcot ami pont megfelelő volt az ő hívójelének. Hamarosan belém is szeretett. Én pedig egy idő után megfeledkeztem magamról. Nem nyújtottam mást csak biztonságot, kiszámíthatóságot és szerelmet."